Itt járt a külhoni főnököm a héten. Szánt is a kis csapatunkra fejenként fél-fél órát. Kinek többet, nekem pl többet.
Szépen elmeséltette, hogy s mint, mi újság.... Hogy érzem magam.... Nem akarok-e felmondnani.... Hehe.
Mondtam, hogy őszinte leszek... Az is voltam. Egyetértett, megértett, helyeselt rá. Ez szép tőle. De én már szkeptikus vagyok, minden jószándék ellenére: vajon tényleg történik is valami?
"keep pushing, keep trying, be always there" Whatever... (maradj rámenős, próbálkozz, légy résen) kb.
Aztán ő is feedbackelt engem. "Capable (alkalmas, hozzáértő)", "keep up the good work (tartsd fenn a jó munkát)". Whatever.... 
)))
Meg hogy nagy a p.fám. Hogy direkten fogalmazok és ezért ő is keményen, direkten reagál. Well, well, well...
Azt nem tudtam csak eldönteni, hogy ő akar tőlem elnézést kérni a keménysége miatt, vagy nekem kellene elnézést kérnem a keménységem miatt. Pedig jó lett volna megsejteni, mit is kellene éppen reagálni...
Kérdés: vajh' meddig tudok megmaradni valahol ilyen feedbackkel? Elérem egyszer azt, hogy valaki pont ezt értékeli bennem? Az őszinteséget, az egyenességet, a keménységet?
Pfffff, sosem leszek én már karrierista 
